Diakóniai munkaterv 2018-ra
Tovább kell erősíteni a látogatásokat végzők csapatát, itt a létszám növelése lenne fontos. Az önkéntesség szemlélete alakulóban van, jó lenne nem csak a gyerekek körében „terjeszteni” azt. Azonban fontos az elkötelezettség vállalása.
Nem feltétlenül kell ragaszkodni nagyobb körzetekhez, egy-két fő rendszeres látogatása erősebb kapcsolatokat épít és a látogatóknak sem jelent akkora terhet, mint egy nagyobb terület ellátása.
Folyamatos és azonnali visszajelzések szükségesek, a felmerült problémák hatékonyabb megoldására, az esetleges további segítség meghatározásában.
Folytatni kell az iskolában a felső tagozatos gyerekek által végzett diakóniai munkát, egyértelműen látszanak a pozitív hatásai. Ezt a szolgálatot kiterjeszthetjük nem csak egyénekre, hanem különböző intézményekre is megfelelő felügyelet és koordináció mellett.
A diakóniai szolgálat a tervezett gimnáziumi tanulók részére megoldás lehet a törvény szerint szabályozott önkéntes munka teljesítésében. Ehhez a gyülekezet közreműködése, támogatása szükséges.
Forrásokat kell találni a már működő (szerény szintű) támogatásokhoz, illetve a bevezetésre került közös programok lebonyolításához, hogy kiterjeszthessük mindkettőt. Igény lenne rá.
A diakóniai bizottság bővülésével átalakulhat a szolgálat struktúrája, az egyes területek segíthetik, erősíthetik a másik terület munkáját akár személyi feltételekben, akár megvalósítandó célok meghatározásában, kivitelezésében.
Értékelés: A célkitűzések megvalósultak, mivel bővült a látogatásban résztvevők köre Juhászné Szabó Kata visszatérésével. A feladatok megosztása lényegében megtörtént, a bővülés lehetőségeit vizsgáljuk.
Sok problémára viszonylag hamar találtunk megoldást, visszajelzések is érkeznek. Jónak mondható a kommunikáció, bár rendszeres egyeztetésre szükség lenne a szolgálatban résztvevők között.
2019-re vonatkozóan tervezzük a nem saját iskolánkba járó hittanosok bevonását a diakóniai szolgálatba. Ennek lehetőségeit még fel kell mérni mind a szolgálatba bevonni kívánt, mind a fogadók részéről.
Kezdetnek néhány statisztikai adat a szolgálatról, a 2018-as évet figyelembe véve
- Diakóniai szolgálatban „ellátottak”: 64 fő
- Diakóniai szolgálatban szolgálók: 10 fő
- Nyugdíjas bibliakör, aktívak száma 16 fő
- Nyugdíjas bibliakör, teljes létszám: 24 fő
Az év során kb 70 főt támogattunk élelmiszerrel, illetve csekély anyagi juttatást tudtunk biztosítani, amit első sorban gyógyszerek kiváltása, szemüveg vásárlásra illetve egy esetben rezsi költségek kifizetése volt. (Ezekben az esetekben magunk váltottuk ki a gyógyszereket, vettük meg a szemüveget és fűtés számla befizetésének ellenőrzése is megtörtént.) Az élelmiszerrel való támogatásban nagy segítséget jelentett a „Reformator Culina” , ahonnan sok hosszan tárolható élelmiszert és a háztartásban szükséges tisztító szert kaptunk. Gyülekezetünkbe járók felajánlásával két esetben is tűzifa adományt is el tudtunk helyezni éppen nélkülöző családnál.
Működési területek:
- Idősek, betegek látogatása
- Kapcsolat felvétel a családokkal idős családtagok ellátására
- Esetenként ápolás
- Családok segítése az esetleges ellátásokkal kapcsolatos felvilágosítás, ügymenet ismertetése
- Ifjúság bevonása a szolgálat megismerésére
- Ifjúsági diakóniai munka a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és gimnázium tanulóinak részvételével
- Felismert egyéb probléma esetén megfelelő szakemberhez való irányítás
Most az év folyamán történt néhány alkalomról (a teljesség igénye nélkül), illetve rendszeres csoportos alkalmakról való beszámolót olvashatnak. Így képet alkothatnak a végzett tevékenységről illetve az résztvevők véleményéről is.
Nyugdíjas bibliakör
Ma új dologgal próbálkoztunk a bibliaórán. (2018. első szerdai alkalma) Az elején mindenki írt egy imakérést, amit távozáskor kihúztunk egy kosárkából. Több csoportban is működik már ez a rendszer. Érdekes volt látni, hogyan gondolják át kérésüket. Kíváncsian várom a beszámolókat. Ezt rendszeresen szeretnénk folytatni. Ez egy újabb lehetőség arra, hogy jobban megismerjék társaikat, jobban tudják hordozni egymás nehézségeit és örömeit a csoporton belül.
Ami az előző beszámolóból kimaradt (de csak a fejlemények ismerete miatt), a kórházi misszió kérdése. Megkerestek minket, hogy delegáljunk mi is vállalkozókat. Első hangzásra mindenkinek egyszerű feladatnak látszik, de most, hogy folyamatosan tájékozódhatunk, egyre inkább kirajzolódik, hogy mennyire összetett és lelkileg-fizikailag milyen megpróbáló igazi diakóniai-missziós szolgálat ez.
Valika jelezte még decemberben, hogy csatlakozna a szolgálathoz. Fel is vette a kapcsolatot a kórházi misszió vezetésével. A hosszadalmas felkészülési folyamat minden mozzanatáról beszámol nekünk a bibliaórákon. Megértette, mennyire nagy felelősséggel jár ez a szolgálat. Elmesélte milyen hatások érik a készülődés közben, és hogy milyen gondolatai támadnak.
Mire végzett a beszámolóval, egy gyönyörű szép, igen nagy figyelemmel hallgatott bizonyságtételt hallottunk tőle. Valóban neki való szolgálat ez, és kapcsolódva a mai igei témánkhoz, ő valóban előre néz a cél felé, tudatosan halad, és nincs szüksége arra, hogy oldalra, vagy vissza tekintsen, ahogy azt egy képi példával a versenyfutókhoz hasonlítottuk. (Azt Marika igazolta, hogy nekik valóban nem szabad tekintgetniük verseny közben, mert az időveszteség. Ő hosszútávfutó volt.)
Sajnos a missziós csapatba nem tudott bekerülni, de lelkileg megerősödött annyira, hogy a kudarcot is el tudta fogadni és más irányból közelíti meg a segítség illetve segítés kérdéskörét. Kérdéseivel azonban szinte minden alkalommal olyan témákat vet fel, amihez többen is hozzá szólnak, illetve komoly gondolatokat ébreszt a résztvevőkben.
Nem az ő bizonyság tétele volt az egyetlen, amit ebben az évben hallottunk. Istennek hála idén is többen döntöttek úgy, hogy csatlakoznak ehhez a csoporthoz. Az egyik újonnan érkező bibliaórásunk, Magdika bizonyság tétele is igen megragadó volt. Ő folyamatosan erősíti társaiban a hitet és saját példájával igazolja, mennyire fontos hinnünk és elfogadnunk, amit ajándékba kapunk Istentől.
Idén több alkalommal is szerveztünk csoportos látogatásokat, ahol rég nem látott barátnők is tudtak találkozni. Így köszöntöttük meg Tóth Zsókát 80. születésnapján, Nagy Ferencné Jolit szintén születés napján, meglátogattuk Osvaltné Melindát, aki szintén elérzékenyülve búcsúzott tőlünk a látogatás végeztével. Igyekszünk egyre több ilyen látogatást tervezni, mivel a közös igeolvasás és imádkozás erősíti a látogatót és a látogatottat is.
Önálló kezdeményezések eredménye képpen még karácsony előtt eljutott az ajándékcsomag Biliczkiné Rózsikához Simon Kornélné, Marika által, valamint Mészáros Irmához Tóth Terike által. Köszönjük az ő szolgálatukat. Nem szakadt meg a kapcsolat Mészáros Gabi és Jedenák Jusztina néni között sem, sőt Jusztina néni fia segítséget ajánlott Gabiéknak, mivel férje balesetéből adódóan most ők is támogatásra szorulnak, főleg a kertben és a ház körüli teendőkben. A családi rokoni segítséget egészíti ki felajánlásuk.
Több csoportos feladatot is végeztünk ebben az évben. Bár nehezen alakult az elején a beszélgetés, így az év vége felé a csoport több tagja is tudott egymással úgy beszélgetni gondokról, örömökről, ahogy eddig kevésszer. Egy-egy ige kapcsán alakultak kisebb csoportok és vitattunk meg közösen gondolatainkat bibliaórán belül.
Egymás megismerését szolgálják a közös programjaink is, itt sokkal több időnk jut a kötetlen beszélgetésekre; az utazás és a környezet megkönnyíti a társalgás kialakulását. Társaik megismerésével erősödik a csoport és bizonyos esetekben hatalmas összefogás tapasztalható egy-egy „projekt” kapcsán, mint például a Szőlőskert, vagy régen látott, esetleg csoportból kimaradt társuk látogatása illetve egyéb módon való segítése. Az egyetlen férfi tagunk is szívesen jár, az ő gondjait is sokan hordozzák imádságban.
Sajnos az év végén veszteség is érte a csoportot, távozott közülünk Háziné Nagy Éva, aki csak bő egy éve volt a csoport tagja, de sok mindenben segítséget nyújtott a csoportnak, főleg a kulturális programok, események kapcsán. Jó ötletei, meglátásai voltak és hozzászólásaival sokszor mély gondolatokat ébresztett bennünk.
A heti bibliaórákon kívül szervezett külön programok
2018. április 20. Nemzeti Múzeum
„Anna” Székely asszonysors című időszakos kiállítás megtekintése.
Kezdődnek a rendszeres programok. A hosszan tartó tél után jóleső érzés volt kimozdulni. Igen sokan, tizenketten jöttek el a programra. Ma Szalay Zsuzsát kértem meg néhány gondolat megfogalmazására.
Április 20-án elmentünk a Nemzeti Múzeum:”Változatok székely asszonysorsra” című kiállítására. Nagyon kedves idegenvezetőt kaptunk, akinek a kezében egy kismagnóról szólt hozzánk Anna sorsa. Anna fiktív szereplő volt, bármelyik korabeli székely asszony lehetett. Kellemes orgánumú, székely tájszólásban, adta elő élete történetét, kétféle változatban. Az egyikben született gyermeke, a másikban egyedül élt. Megismertük a korabeli erdélyi családok, gyerekek, fiatalok és idősek életvitelét, szokásait, életmódját. Közben a különböző életszakaszainak lakásbelsőit, a korszak jellemző bútorait, eszközeit, ételeit (az asztalokra vetített videóról) láthattuk. A munkahelyi munkaszoba berendezéseit is bemutatták. Olyan volt, mintha színházban lettünk volna.
12 fő gyülekezeti nyugdíjas vett részt a tárlatlátogatáson, mindenkinek nagyon tetszett a program. Jól éreztük magunkat, érdekes magával ragadó volt az előadás. Köszönjük Hatos Katának, remek választás volt.
Szalai Zsuzsa
2018. május 18. A Gellért hegyi Szikla kápolna
Ma egy igen központi helyen található, bár egy ideig a használattól és látogatástól elzárt kápolnát látogattunk meg. Az élmény megragadó volt. Az egyéni idegenvezetés lehetővé tette, hogy mindenki ott töltsön több időt, ahol jobban rá tud hangolódni a látottakra a szöveg alapján. Kevesen voltunk, de az élmény úgy gondolom meghatározó volt.
2018. május 25. Szeretethíd. Látogatás a Sweitzer Albert Otthonban
Amikor szervezni kezdtük a Szeretethíd programjait, akkor merült fel bennem az ötlet, hogy jó lenne meglátogatni azokat az ott lakó időseket, akik között a gyakorlatomat töltöttem. Szerencsére nem nagyon kellett győzködni senkit, hogy valóra váljon az ötlet. Már csak az volt a kérdés, kikkel megyek. Reménykedtem, hogy az „én” osztályomat kapom. Velük már többször volt alkalmam hasonlókban részt vennem; ezért szerettem volna velük „utoljára” egy ilyen lelki élményekben gazdag délutánt eltölteni. Kicsit nagyképűen hangzik, de szinte előre el tudtam volna mondani a névsort, akik jelentkeztek.
Az időjárás nem fogadott minket kegyeibe eleinte, de meglepő módon, amikor feltettem a kérdést, ki szeretne mindenképpen jönni, mindenki jelentkezett. A leg bátrabbak velem tartottak tömeg közlekedve, volt, aki autóval érkezett. Nagy izgalommal léptünk be. Leg nagyobb meglepetésemre az első emeleten már vártak minket. Híre ment, hogy iskolások érkeznek. Nem gondolták azt, hogy most óriások érkeznek, a környékbeli intézményekből inkább a kisebbek jönnek többször.
A társalgóban lepakoltunk és kezdtük hívogatni az ott lakókat. Hamar megtelt a terem és kezdődhetett a közös délután. Hogy oldjuk a hangulatot először a 23. zsoltár első versét énekeltük el közösen vendéglátóink kérésére, utána pedig jöhettek a népdalok és egy két nóta is. Megható volt, hogy hegedű kíséretet is kaptunk egy 92 éves nénitől, aki két éve vette elő újra a hangszerét. Néha elnézést kért, hogy mellé fogott, de egyáltalán nem volt zavaró.
Miután elfáradtunk az éneklésben bemutatkoztunk egymásnak. Először a gyerekek beszéltek magukról, utána pedig roppant érdekes élettörténeteket hallottunk. Többen elmesélték, hogy már tíz évnél is régebben laknak ott, és saját akaratukból költöztek be. Persze nem csak a rózsaszín dolgokról esett szó és ez nagyon jó volt, mert tudjuk magunkról, hogy itt „kint” is sokszor megvisel bennünket néhány dolog akár az egészségünk miatt, akár csak a környezetünkben lévő feszültségek miatt. Ez ott sincs máshogy.
Eszti néni bölcsességei maradtak utoljára. A maga 92 évével nagyon tisztán és világosan mondta el milyen is az élet családdal körülvéve akkor is, amikor az ember még nem gondol arra, hogy otthonba kellene költözni és akkor is, amikor saját elhatározásból költözik valaki otthonba. Nagyon fontos, hogy mindenkor ott áll mellette a családja még száz kilométerekkel arrébb is. Erre mi sem jobb példa, amikor a szentestét egy család együtt tölti úgy, hogy frissen sütött süteményekkel felpakolva egy egész otthont látogatnak meg. Műsort adnak, és jut beszélgetésre idő. Igazi áldott ünnep ez, minden hangzatosság és önfényezés nélkül, nem a kameráknak pózolva, hanem átélve a közösség élményét. Néhányan megmutatták nekünk szobájukat is. Örömmel tették, elmesélték milyen ebben a közösségben élni. Persze előkerültek a gondok is, mert például a betegségek mindenütt egyformán „hatnak”, bármilyen szerető gondoskodás ellenére egyre nehezebb megélni még egy egyszerű megfázást is, nem beszélve a komolyabb krónikus betegségekről.
Sajnos minden véget ér egyszer. Hazafelé már a nap is sütött, talán túlságosan is. Fagyizás közben beszélgettünk még a dolgokról. Szívesen csináltak volna a gyerekek valamit közösen a lakókkal. Talán akad még rá alkalom.
2018. június 8. Csendes nap Gyömrőn
Az imádság évében találóbb alkalmakat nem is szervezhetnénk, mint közös imádkozást másik gyülekezetek tagjaival. Egy rövid egyeztetés után elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Gyömrőn volt iskola lelkészünk gyülekezetét. Kapóra jött az alkalom, ők aznapra tervezték a biblia kör nyár előtti utolsó alkalmát. Végül tizenegyen vonattal indultunk neki az útnak. Ahogy előre terveztük, tíz órára ott is voltunk a templom kapujában. András már várt minket nyitott kapukkal. Velünk együtt érkeztek a helyi gyülekezet tagjai. A templomban, közös énekléssel kezdődő áhítat végén, sok érdekességet hallottunk a gyülekezet történetéről, a templom felújításáról, és magáról a gyülekezetről is. A környéken tett séta után a gyülekezeti házban ebédeltünk. Volt alkalmuk kötetlenül megbeszélni közös dolgainkat és megismerni a Gyömrői mindennapokat.
Ebéd után nagy sétát tettünk a tavaknál. Közben pihentünk is, mert aznap a nagy melegben kicsit nehezen ment minden. Végül egy egész napos program kerekedett az utazásból. Sok élménnyel és fáradtan érkeztünk haza.
Élmény volt találkozni református testvéreinkkel, akik szívesen megosztották velünk, ők hogyan élik meg hitüket, és mire büszkék lakókörnyezetükben.
Divat ma minden felé utazni, ma tettünk egy lépést hazánk megismerésére. Idén is szeretnénk folytatni az ilyen jellegű programokat.
Július 3. Az első idei „Csitris” nap
Ma új taggal bővült a csapat. Jó hangulatban telt a délelőtt, bár kevesen voltunk. Körbe ültük a konyha asztalt és észre sem vettük, hogy amíg járt a kezünk már dél lett. Az almás pite viszont nagyon finom lett!
2018. július 5. Kötni jó
A kötés tudományába tekintettek be ma a lányok. Persze célok egyből vannak, ami jó, mert nem hiába való a tanulás. Az nagyon inspiráló volt, hogy mindem második sor az enyém volt. Különben ügyesek a lányok és munka közben jókat beszélgettünk most is. Megnéztünk néhány „retró” újságot is; tanulmányoztuk, nagyanyáink korának kötött divatját. Abban megállapodtunk, hogy zoknit egyikünk sem tud kötni, viszont a kötött csipkék nagyon szépek.
2018. július 10.
Mindig nagyon izgalmas, ki tud eljönni egy-egy foglalkozásra. Szerencsére ma is voltunk annyian, hogy izgalmas legyen a nagy melegben is a konyhában eltöltött idő.
2018. július 12.
A lányok kedve nem megy el a nagy melegtől. Már olyanok is bekapcsolódnak a kézimunkás foglalkozásokba, akik eddig csak a főzőcske kedvéért jöttek el. Idén a kötés és a hímzés került ismét előtérbe. A lányok nagy kedvvel fognak kötőtűt és szerencsére terveik is vannak. Egész ruhatárra való terv gyűlt össze. Egy kis visszatekintés is volt. Előszedtük a hetvenes-nyolcvanas évek divatját bemutató újságjainkat és átnéztük, akkoriban milyen kreativitással alakítottak ki gyermek, illetve felnőtt ruhatárakat.
2018. július 16.
Ma ismét a főzőcskén volt a sor. A „pihenést” azzal töltöttük, hogy az 1934-35-ös években milyen jó tanácsokkal látták el a lányokat viselkedés, megjelenés, nyelvtanulás, háztartás-vezetés témában. Felolvastuk, hogyan kell háztartási könyvet vezetni.
2018. július 19.
Szakirodalom megtekintése után nagy gonddal válogattuk ki a terítőkhöz való színes fonalakat. A lányok megállapították, hogy technika órákon néha jó oda figyelni.
2018. július 24.
Mivel 25-re ismét közös programunk van a nyugdíjas biblia körrel, ma leginkább az előkészületekkel foglalkoztunk. Azért persze jutott idő a szilvás gombócra is. A lányok ma több feladatot is kaptak. A holnapi ebédhez a desszertet is bevállalták. A torta formája megihlette őket, nagyon szépen díszítették a tortát. És finom is lett!
A gondoskodásnak ezt a formáját választva több dolgot is megtanulnak egyszerre a lányok, hogyan kell oda figyelni olyan dolgokra, ami felnőtteknek már nagyon egyértelmű. Pl. legyen elég helye mindenkinek, lehetőség szerint figyeljünk oda arra, ki mit ehet, esetleg mi az, amit nagyon szeret.
2018. július 25.
Kellő előkészületek után ma ismét közös programunk volt a nyugdíjasokkal. Mindenki nagy izgalommal várta a délelőttöt. A lányok szokatlanul pontosak és nagyon fegyelmezettek voltak, bár a vidámság ma sem maradt otthon. Bibliaóra után megterítettünk és tizennyolcan ültük körbe az asztalt. Nagyon finom lett az ebéd, bizony nem sok maradt, amit nem a kis mennyiség okozott, hanem nagyon finom lett minden. Jó hangulatban telt el az ebédidő. Ismételten ünnepeltünk is, volt szülinaposunk és névnaposunk is. Panka meghívta nagyszüleit, büszkék voltak rá nagyon és jól érezték magukat ők is.
2018. július 26.
A tegnapi nap „fáradalmait” hamar kipihenték a lányok. Szinte mindenki eljött varrni, kötni. Házi feladatot is kaptak a szünidőre, amit ráadásul maguk kértek. Izgatottan várom az eredményt.
„Ebben az évben már harmadik alkalommal tartottunk a cseperedő lányoknak klubfoglalkozásokat hetente két alkalommal. Kedd – főzés, csütörtök – varrás, ez a felosztás bevált az előző években. Ebben az évben az volt a jellemző, hogy mindannyian voltak már ilyen nyári alkalmakon. És szinte végig ugyan azok a lányok jöttek. Jó volt, mert már mindenki ismerte egymást iskolából, gyülekezetből, hittan táborból. Idén nagyon szorgalmasak voltak a lányok, mindenki jött kézimunkázni is, sőt házi feladatot is kértek. Amikor pihentünk, előkerült két 1934-1935-ben lányoknak íródott könyv. Ebből megtudtuk, hogyan kell háztartási könyvet vezetni és miért fontos. Megismertük az illendő öltözetet templomba járáshoz is.
Nagyon lelkesek voltak a „közös” ebéd elkészítésében is. A nyugdíjas bibliakör tagjait vendégeltük meg már második alkalommal. Fegyelmezetten, de igen jó hangulatban telt az „ünnepi” ebéd készítése. A lányok pontosan érkeztek és megmutatták eddig szerzett tudásukat. Az előkészületeket már előző nap megtettük, mert most bevállalták a torta elkészítését is. Kreatívak voltak, és mindenre- jutott idő. Sokan ültük körül az ünnepi asztalt. A három lányt ünnepeltük is: Annát névnapján, Zitát születés napján, Sárát meg a kitartásáért köszöntöttük közös áldásénekléssel. A jó hangulatú ebéden Anna nagyszülei is részt vettek, aminek nagyon örültünk, mert már rég találkoztunk velük.
Jövőre ismét tervezünk klubfoglalkozásokat. A lányok és az éppen arra járó, kíváncsiskodó vendégeink is jól érezték magukat minden alkalommal”.
2018. július vége Látogatás a Műcsarnokban
Júliusban a Műcsarnok volt az úti célunk. Modern kiállításokat ritkán nézünk meg, de itt nem gondoltunk arra, hogy amit látunk mai iparművészek alkotásai. Nagyon ember közeli módon mutatták meg nekünk népművészeti örökségünk kiemelkedő értékeit és azt, hogy a mindennapjainkba milyen módon tudjuk visszacsempészni hagyományainkat, hogyan éltethetjük tovább kultúránkat. Észre sem vettük, milyen hamar telt el a délelőtt.
2018. szeptember 14. Nyárbúcsúztató
A nyár az utolsó napján is megmutatta, mennyire szép volt. Szerencsénkre, mert a mai napra kerti partit szerveztünk az udvaromban. Persze akadt a bográcsban némi enni való is, de hát ezért kerti parti a kerti parti. Kilencen ültük körbe az asztalt. Utána az árnyékot figyelve kiköltöztünk a teraszról a fűre, és igen hosszasan beszélgettünk. Sok olyan témánk volt, amit az idő rövidsége miatt sosem tudtunk megbeszélni, fehér asztal mellett egyébként is oldottabba a hangulat. Jó volt egy közös nagy ebéddel lezárni a nyári programok sokaságát.
2018.10.29 Ifjúsági diakóniai alkalom
Gimnazistáink részvételével az ősszel időszerű kerti munkálatokban segítettünk Horvárh Lászlóné Judit néninek. A fiúk nagy odaadással dolgoztak, Judit néni nem győzte dicsérni őket. Beszélgettek is munka közben, szerette volna megtudni, kik is ők. Nagyon örült a segítségnek, ami csak az avar zsákok hiánya miatt nem tartott hosszabb ideig. (16 zsák telt meg). A majdnem nyári napsütésben jól esett egy kis mozgás. A fiúk mindannyian kitettek magukért. A munka utánra beigért közös ebéd sem arardt el. Igaz, hogy a bográcsozást elmosta az előző napi eső, de a gázon főzött paprikás krumpli ugyan olyan jól esett mindenkinek, mintha a szabadban készült volna. A fiúk elárulták, hogy ők sokkal több órát szeretnének teljesíteni, mint a kötelező ötven Igyekszünk élni a a felajánlásukkal!
2018.12.16 Nyugdíjas karácsony
Idén is megrendeztük nyugdíjasaink részére a karácsonyi teadélutánt. Sokan vállalkoztak gyülekezetünkből, hogy segítenek a műsor szervezésében és lebonyolításában. Szász lajos igei bevezetője után Fórizsné Marika gyönyörű verset olvasott fel nekünk. Süteménye is nagy sikert aratott! Ifiseink szolgálata nagyon színvonalas volt. A „Sortisszimó trió” (Ábrahám Flóra, Ábrahám Eszter, Szilágyi Emese) népszerű klasszikusokból adott elő három darabot. Ábrahám Zsolt, egy a múlt század fordulójáról származó skandináv karácsonyi történetet olvasott fel. Fraskó Csaba pedig egy saját improvizációt hozott nekünk. Némi ajándékkal is kedveskedtünk a jelen levőknek, akik szép számmal magjelentek. A kötetlen beszélgetés sokáig tartott, jó hangulatban töltöttük el a délutánt.
Gyülekezetünk nem csak a közvetlen környezetünkben illetve a határon belüli rászorulóknak nyújt segítséget. Az utóbbi három évben igen jelentős, országos szinten is kiemelkedő támogatást nyújtottunk a Kárpátalján élő magyar testvéreinknek is.
„Minden Istentiszteleten halljuk a felhívást a Kárpátaljai elesettek megsegítésére. Gyűlik is az adomány folyamatosan, és az elmúlt években átlagosan évente három, négy alkalommal visszük ki a gyülekezetünk, az iskolánk, óvodánk által gondosan összekészített támogató segítséget, pénzügyi adományt, Kárpátaljára, Fancsikára.
Óriási szükség van a segítségre, Az elhúzódó Kelet Ukrajnai háborús helyzet következtében, az állandó fenyegetettségnek kitett, félelemben élő embereknek, az egyre mélyülő gazdasági válságban, munkanélküliségben, folyamatosan romlik a szociális helyzete. Miközben egyre több területen következett be áremelkedés, a bérek, illetve a pénz értéke drasztikusan csökkent. Különösen nehéz helyzetbe hozta ez a sokgyermekes családokat, egyedülálló időseket, nyugdíjasokat. A fiatalok nagy része külföldre megy, hátrahagyva az idős, gondozásra szoruló embereket, akiknek a nyugdíja 12-15 ezer Ft-nak megfelelő összeg. Nehéz kifizetni a folyamatosan emelkedő közmű díjakat, sokszor emiatt élelmiszerre sem jut, de ha gyógyszerre van szükség, akkor már segítséget kell kérni.
A tartós élelmiszer mellett a legkeresettebb a felnőtt pelenka, egy csomag ára Kárpátalján a félhavi nyugdíj árával vetekszik. Sok többgyermekes család nyomorog, a kórházi ellátás megfizethetetlen, és alacsony színvonalú, sokszor a műtéteket, pénzhiány miatt fájdalomcsillapítás nélkül végzik el. Mindent a betegnek kell vinnie magával, gyógyszert, kötszert, felszerelést. Bizony sorolhatnánk a bajokat hosszasan.
Hálásan köszönöm az adományozók önzetlen segítségét, óriási szükség van rá, és kérem a továbbiakban is a segítséget a határon túli testvérek nevében. Utoljára május 8-án adtam át a Fancsikaiaknak a gyülekezet adományát, 265.000 Ft-ot, ruhaneműt, tartós élelmiszert, játékokat, stb.
Hálás vagyok és köszönöm, hogy beszámolhatok a Kárpátaljai tevékenységünkről, nagyon fontosnak tartom, hiszen ebből a gyülekezetből is az elmúlt években rengeteg segítséget tudtam kivinni Kárpátaljára. Ez a közösség több éve támogatja a Fancsikai gyülekezetet, tartós élelmiszerrel, ruhákkal, gyógyászati felszerelésekkel, gyermekjátékokkal, iskolai felszerelésekkel, óvodai bútorokkal, és még sok minden mással.
3 hete voltam (november végén) Fancsikán utoljára, hálásan köszönték a segítséget az évi több százezer forintos adományt, amit a gyülekezeti terem, az óvoda a kerítés és természetesen az elesettek megsegítésére fordítottak. Büszkén mutatták a megújult épületet, a felújított vizesblokkot, jó érzés volt mindezeket látni és hallani, hogy mindezt a Budafoki testvéreknek köszönhetik. Megható volt azt is hallani, miután elmondtam, hogy Szalontai Zsuzsinál még van több mint 500 ezer Ft, amit legközelebb vinni fogok bevallották, hogy majdnem ennyi adósságot halmoztak fel az óvoda felújításakor, reménykedve az Úristen csodáiban, és lám meg is érkezett.
Ezeket a csodákat én is naponta érzem. Szinte naponta érkeznek az adományok. Hatos Kati a diakónusunk sokszor telefonál, hogy megtelt a gyülekezeti terem, gyere érte. Gyűlnek több helyen a házaknál is az adományok, Szalontai Karcsiékhoz is vakon odatalál az autóm, de talán Gyarmati Imre sem tudja, hogy milyen jó helyre került a téli ruhaadománya és a pénz adománya. Többen hálásak mindezért is.
Elsők voltunk a Nagydobronyi leégett gyülekezeti terem és az óvoda felújítására szánt pénz átadásában. Ebből kezdődhetett meg a tervezés, és most már állnak a falak, hamarosan készen lesz az épületegyüttes, hatalmas szükség van rá. A gondnok úr könnyeivel küszködve beszélt a felújítás fontosságáról, és köszönte a gyorsan jött segítséget. Köszönöm én is, hálás vagyok a gyülekezetemnek, hogy érti és érzi, hogy milyen nagy a baj Kárpátalján. Egyébként is rengetegen segítenek, gyülekezetek, cégek állami hivatalok, intézmények, önkormányzatok, magánszemélyek. Tegnap a Nagykovácsi óvoda adományát vittem Feketepatakra, teljesen lefagyott úttalan utakon. Sokan várták a felújított óvodába érkező segítséget.
Bizony egyre nagyobb a gond és a feszültség, az ország képtelen kilábalni a gazdasági és a szociális válságból, egyre több fiatal hagyja el az országot a nyugodt élet reményében és hagyja hátra az idősebb, betegebb hozzátartozókat, ami még inkább növeli a mindennapi élet problémáit, az elkeserítő valóságot. Kárpátalján főleg az egyházaknak köszönhető, hogy még van összefogás az elesettek felé, hogy beszélik a magyar nyelvet, és segítik minden téren az emberek jogainak megőrzését, iskolák, rehabilitációs központok, ingyen konyhák, működnek és erőt adnak az embereknek.
A Reformátusok vannak többségben, 108 gyülekezet van Kárpátalján, az Ő segítségükkel végzem én is a kinti munkámat, heti rendszerességgel járok Kárpátaljára és viszek sok mindent, amire szükség van, hála a segítőknek.
Novemberben 18 kisbusznyi adományt vittünk ki. Ez 23-25 to segélyt jelent.
Eddig 10 éven keresztül a Magyar Református Szeretetszolgálatot vezettem, egy éve pedig a Te Is Segíthetsz! Támogatató Alapítvány képviseletében végzem a szolgálatomat, ahol a kuratórium egyik tagja Zán Fábián püspök úr, a Kárpátaljai Egyházkerület püspöke, de van benne Székelyföldi katolikus plébános is és vállalkozók is.
Mire van Szükség? Elsősorban tartós élelmiszerre, ezt az előbb felsorolt intézményekbe, ingyen konyhák felé, és egyéb közösségeknek visszük.
Fontos segíteni főleg a nagycsaládosok gyermekeinek az iskolai terhek enyhítésében, az úgynevezett kenyérpénz folyamatos kifizetés.
Rezsitámogatásban, főleg az idősebb egyedülállókat tudjuk ezzel segíteni, ahol ha valaki lebetegedik, akkor az élelmiszert, a rezsit és a gyógyszereket képtelenek kifizetni. Jelenleg 5 községben 107 családot segítünk, Beregardón, Tiszaásványon, Zápszonyban, Makkosjánosiban, és Korláthelmecen. 5 hónapon keresztül, családonként 10 ezer forinttal tudunk segíteni. Ez nagy segítséget jelent az idős emberek életszinvonalának változásában, hiszen a nyugdij 10-15 eFt.
420 családnak viszünk tartós élelmiszer csomagot, Karácsonyi segítségként.
Tüzifa program is fontos, hiszen közeleg a tél, sokan nem tudnak fát vásárolni, sok száz családot érint ez is.
Gyógyászati felszerelések, felnőtt pelenkák szinte megfizethetetlenek, nagyon drágák és az idősebb emberek alacsony nyugdíjából kifizethetetlenek.
Meleg téli ruhákra is nagy szükség van, felnőttekre és gyermek ruhákra, cipőkre stb.
Nagyon fontos a sürgősségi betegellátás segítése, a szakképzett egészségügy nem működik, kenőpénz kifizetése nélkül már az életmentő műtéteket sem végzik el, gyógyszerek kötszerek, fájdalomcsillapítók szintén hiánycikknek számítanak. Műtéteket is végeznek fájdalomcsillapító nélkül. Rövidesen egy mentőautót viszünk ki, itt lesz valamelyik képen.
A rászoruló gyermekek táborának létrehozásában is sokat segített az alapítvány. Rengeteg segítséget vittünk iskolakezdéshez is.
Most délután (december 16) újra Kárpátalja felé veszem az utamat, Barabáson, Beregsurányban is vannak lerakataink, sokszor kamionokkal hozzák ide a kiviendő segélyeket. Hétfőn Técsőre, Aknaszlatinára és Rahóra is elmegyek, Zán püspök úr is elkísér, a legtávolabbi és talán a legszegényebb gyülekezetekbe, ahol szinte semmilyen munkalehetőség nincs. Karácsonyi ajándékot, tartós élelmiszereket, immunerősítő Béres cseppet, gyógyszereket, egészségügyi felszereléseket viszünk.
A Nógrád megyei Bíróság gyűjtését viszem rövidesen és a Tatai református iskoláét Beregrákosra. A Budaörsi Mindszenti iskola adományát Tiszaszentkeresztre, a hét második felében Székelyföldre utazom hasonló céllal, Kolozsvárra, Szovátára, Székelykeresztúrra, Kőhalomra a szórvány iskolába, Kommandóra és hát még sorolhatnám a programjaimat, de jobb ha a feleségem nem hallja.
Azt látom, hogy most összességében Kárpátalján van a legnagyobb szükség a segítésre.
Az egész Kárpát – medencében rengeteg a rászoruló, segítségre váró, országon belül is sok embert igyekszünk felkarolni, néhány képen a református fogyatékos szeretetotthon lakóinak igyekszem örömet varázsolni az arcára, szerencsére sokszor sikerül, Őrbottyánban, Dunaalmáson, Nyíregyházán, Tiszafüreden és Sajósenyén is.
Jakab leveléből származó igével fejezem be a mondani valómat: 2:26 versével
„ Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül….”
Fontosak a cselekedetek, és ezt felismerve a szeretetszolgálat szinte paranccsá válik a számunkra, beépül az életünkbe, életformává válik, kiteljesedik a tér körülöttünk, és ez lesz az igazi szabadság. Önmagunkat adni másokért, így tudjuk megmutatni az igazi szeretetünket Isten iránt, és elmondhatjuk, hogy: Jutalmam, hogy tehetem. Ami a diakónusok jelmondata. Csodálatos érzés ezt megélni. Kívánom, hogy minél többen átéljék.
Pál Sándor
A Folyamatos pénzadományoknak köszönhetően 2016 óta összesen: 2 171 000 Ft jutott el Kárpátaljára iskoláknak, óvodáknak, gyülekezeteknek.
Budapest, 2018. január 5.
Fraskóné Hatos Katalin
