A házasság az ember biológiai létezésén túlmutató olyan magasabb szintű lelki szövetség, aminek az alapja az Istentől kapott egymásnak rendelés. A házasság bibliai alapja a Mózes első könyvében van lejegyezve. E tekintetben a házasság nem csupán együttélési forma, hanem két ember belső kitárulkozásának biztonságos színtere.

„Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (I. Mózes 2: 21-24).

A házasság alapja egy férfi és egy nő egymásba fonódó szeretete, ami magában foglalja az egymás iránti hűséget, a közös tűrést, a szenvedést, a szent életet, a hitet és a kitartást. A házassági fogadalom szövege mindezeket így ábrázolja: „Szeretetből veszem el őt, szeretetből megyek hozzá, mert őt szeretem”.
A magyar polgárjogi törvények alapján a házasságot az anyakönyvvezető köti meg. Az így megkötött házasságot – ünnepi istentisztelet keretében – Isten igéjével áldunk meg.