A keresztség református vallásunk egyik sákramentuma (látható szent jegy és pecsét), melyben kiábrázolódik Jézus Krisztus minden bűnös emberért elvégzett áldozata és az Atyaisten bűnbocsánata. Ennek a megváltói cselekménynek az alapja a János evangéliuma 3. rész 16. vers szerint a következő: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A keresztség Isten szeretetének kiábrázolása, melyben kifejeződik az Ő népéhez való tartozás öröme. A keresztség tehát örömünnep. A református vallás elfogadja a gyermek-, és a felnőtt-keresztséget, mivel Isten kegyelmi szövetségébe a gyermekek és a felnőttek egyaránt beletartoznak. A vízzel való keresztelés jelzi egyrészt, hogy Jézus Krisztus áldozata megtisztít, másrészt a keresztség rámutat arra, hogy bűneink miatt halálba merülnénk, de Krisztussal új életre támadunk fel. Ezt jelképezi a vízzel való leöntés egyszeri cselekménye.

Mivel a keresztség kiábrázolja Isten életre szóló mellettünk döntését, ezért a megkeresztelt is elköteleződik Isten mellett. Mindez azt jelenti, hogy a keresztség az Isten kapcsolatot tekintve nem egyszeri, befejezett ünnepi alkalom, hanem az Istennel való folyamatos kapcsolattartás fontos állomása, ami nem helyettesíti a felnőtt kori Istenhez tartozás megerősítését (konfirmációt).